|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 7 találat | lapozás: 1-7 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Daradics János 2005. április 28.23 új taggal gyarapodott áprilisban a Magyar Cserkészszövetség a dévai 55. Kőműves Kelemen Cserkészcsapat és a gyulafehérvári 96-os számú Szent Pongrácz István Cserkészcsapat közösen szervezett dévai fogadalomtételén. Ünnepi mise keretében 3 dévai és 20 gyulafehérvári jelölt tett fogadalmat, a jelenlévő cserkészek pedig megújították fogadalmukat – számolt be Daradics János cserkésztiszt. /Cserkészek fogadalomtétele. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 28./2006. január 9.40 éve elnémított hagyományt élesztettek újra idén január 7-én a Dévára költözött bukovinai székelyek leszármazottai. Az 1888 és 1910 között e vidékre telepedett népcsoport évtizedeken keresztül megemlékezett az 1764. január 7-i madéfalvi veszedelemről, a több száz legyilkolt székelyre és azokra, akik új hazát keresve, a Gyímeseken keresztül Bukovinába menekültek. A kommunista diktatúra gyökértelenítő politikája megszakította az évenkénti emlékezés láncát. A Dévára telepedett bukovinai székelyek által épített, pár éve visszakapott helyi Magyar Ház zsúfolásig megtelt az emlékünnepélyre. Az érkezőket vetített képsorozattal fogadták a szervezők, végigvezetve őket Madéfalvától át az ezer éves határon Józseffalvára, Istensegítsre, Fogadjistenbe, Hadikfalvára és Andrásfalvára, abba az öt bukovinai faluba, melyeket nagyrészt őseik alapítottak. Majd visszakanyarodtak Dévára, századeleji telepesek életét elevenítve fel a képek segítségével. A népcsoport vándorlását Madéfalvától Déváig, a Bácskába, Dunántúlra, sőt Amerikába László János hajdani telepes gazda fia jegyezte fel az 1930-as években. A kézirat kiadását a Kriterion Könyvkiadó vállalta fel. A mostani találkozóra még nem készült el a könyv, de egy részletet Daradics János olvasott fel. A ma élő leszármazottak ismét keresni kezdték a gyökereket. Tavaly májusban zarándoklatra indultak Déváról Madéfalvára, Bukovinába, felkutatni az ősök szülőföldjét, sírjait. A Duna TV filmet forgatott a zarándoklatról, amelyet most bemutattak. A szintén a hajdani telepesek által épített Szent Antal-templom kertjében állított emlékkereszt mellett felcsendült a székely himnusz. /Gáspár-Barra Réka: Újjáéledt hagyomány. Emlékezés a Siculicidiumra. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 9./2009. október 25.Október 24-én tartották Déván a Hunyad megyei civilkonferenciát. A rendezvény házigazdája Winkler Gyula, EP-képviselő, megyei RMDSZ elnök, egyrészt az anyanyelvű oktatás helyzetének felmérését, másrészt a civilkezdeményezések közötti kapcsolat erősítését tűzte ki a találkozó céljául. Megyeszerte mintegy harminc magyar civilszervezet működik, de legtöbben keveset tudnak egymás tevékenységéről. Ezen a helyzeten javíthatna egy nagyméretű kulturális rendezvény, melyen a szervezetek bemutatkoznának, a szórvány-székely kapcsolatot erősítenék. A jelenlévő szervezetek beszámolója is hézagosra sikerült, alig pár személy szólalt fel. Szabó Julianna, a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület vezetőjeként elmondta: a Székely Szövetséggel már leszögezték a Hunyad megyei letelepedés évfordulós ünnepségének dátumát. A cserkészmozgalom részéről felszólaló Daradics János cserkésztiszt hangsúlyozta: jó lenne időben leszögezni a jövő évi rendezvények dátumát, mert a cserkészetben is kerek évfordulós ünnepségek lesznek. A civilkörökben megindult a megye kisközösségei közti együttműködés, ezt szolgálja a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság több helységben megszervezett fesztiválja. Hunyad megye magyar oktatásáról Borbély Ágnes kisebbségi tanfelügyelőnő kiemelte: a magyarul tanuló diákok száma átlagosan stagnál, sőt kisebb településeken ijesztően csökken, középiskolai szinten látványos létszámnövekedés mutatkozott az utóbbi időben. Ez főleg a Téglás Gábor Iskolaközpont létének köszönhető . /Gáspár-Barra Réka: RMDSZ-es civilkonferencia Déván. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 26./ Az erdélyi magyar közösség összefogására, kishitűségünk legyőzésére van szükség ahhoz, hogy az RMDSZ az elnökválasztás után fokozott támogatással vállalhasson kormányzati szerepet – fogalmazott Kelemen Hunor, az RMDSZ államelnökjelöltje október 24-én a Déván megtartott Hunyad megyei civilkonferencián. Koppándi Zoltán unitárius lelkész arra volt kíváncsi van-e az RMDSZ-nek olyan stratégiája, mellyel megakadályozható a szórványvidékeken tapasztalt tömeges beolvadás. /Gáspár-Barra Réka: Kelemen Hunor Hunyad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 26./2013. április 26.Gyarapodott a dévai cserkészcsapatCserkészfogadalom Tündérországban Öt cserkésszel és öt kiscserkésszel gyarapodott a napokban az 55-ös számú dévai Kőműves Kelemen Cserkészcsapat. – Két év kihagyás után szerveztük meg az idei próbáztatást, illetve ígéret- és fogadalomtételt. A legtöbb jelölt több éve próbaidős volt már, igyekeztünk megszűrni a próbáztatásra jelentkezőket, hiszen azt szeretnénk, ha a cserkésznyakkendő nem csupán dísz vagy egyszeri kitüntetés jele lenne, hanem a cserkészélet iránti elkötelezettség szimbólumaként kerülne a jelöltek nyakába – fogalmazott Daradics János, csapatparancsnok. Megelégedéssel számolt be arról, hogy ezúttal a próbáztatást teljességében a képzett őrs- és segédőrsvezetők, illetve a segédtiszti képzésen részt vevő csapattársuk szervezte meg. A keretmese ezúttal is nagyon ötletesnek bizonyult. A jelöltek János vitéz világába csöppentek, ahol számos játékos próbatételen kellett bizonyítaniuk elméleti és gyakorlati tudásukat, tájékozódó-képességüket, leleményességüket, és segítőkészségüket. A keretmese hatállomásos akadálypályán vezetett végig. Az első állomásnál János vitéz történetét elevenítették fel és jó tanácsokkal feltarisznyálva indították útra a jelölteket. Juliskát népdalénekléssel győzhették meg afelől, hogy tovább engedheti őket. A zsiványok csapdájából viszont csak úgy menekülhettek, ha bajba jutott társukat is kiszabadították és ellátták a sebeit. Jótettük helyébe ajánlólevelet kaptak kiszabadított társuktól, amivel felkereshették a királyt. Itt fel kellett olvasniuk a rovásírással írt ajánlólevelüket, melynek meghallgatása után a király egy huszár kíséretében engedte tovább őket egy szegény emberhez. Utóbbi épp házépítéssel volt elfoglalva, és a jelölteknek segíteniük kellett a fából és kötélből épülő lakhely felállításában. Sőt a tüzet is meg kellett rakniuk. Innen az óriások birodalmába vezetett útjuk. Mivel a terep nem engedte meg a cserkész-útjelek elhelyezését, e szakaszt Juliska szellemét kergetve kellett megtenniük a jelölteknek. Így érkeztek meg az óriások birodalmába, ahol találós kérdés-párbajban kellett legyőzniük a hatalmas ellenfelet. Ha sikerült, ajándékot is kaptak, mellyel tovább mehettek Tündérország felé. A keretmese lebonyolításába a tisztáson gyönyörűen virágoztak az áfonyabokrok, úgyhogy igazi mesebeli hangulat várta a beérkező jelölteket. No, meg Tündérország lovászmestere, aki meg is lovagoltatta őket. Ezután került sor a kiscserkészek ígérettételére, illetve a cserkészjelöltek fogadalmára. – A szokásos kiértékelésre és élménybeszámolóra sajnos már nem maradt idő. De a ragyogó szemekből úgy ítéltük, hogy az újdonsült csapattagok számára életre szóló élmény marad ez a nap – fogalmazott a csapatparancsnok. Gáspár-Barra Réka Nyugati Jelen (Arad) 2014. január 21.21 éves a dévai cserkészcsapatTedd a jót! 21. születésnapját ünnepelte a hétvégén a dévai 55. Számú Kőműves Kelemen Cserkészcsapat. A Szent Antal közösségi házban megtartott vidám együttlétről ezúttal többen lemaradtak, a sokféle hétvégi program miatt. Aki azonban eljött, igazi cserkészmódra ünnepelhetett. Volt bőven játék, zene, saját készítésű finomságok. No, meg birokra kelés is – amolyan cserkészmódra. A Fehér farkasok őrsbe tartozó Forrai Antalt épp egy döntetlen birkózásból kellett „kimenteni”, hogy mesélhessen pár szót cserkészélményeiről. Kiderült, hogy alig öt éve kapcsolódott be a csapatba, és mindenekelőtt az együttlétek jó hangulatának, az élménydús csapat-tárboroknak és a cserkészet természetbarát mivoltának köszönhetően tart ki a mozgalom mellett. – Szívesen tanultam meg a cserkésztörvényeket is, és sokat jelent nekem, hogy olyan közösségben lehetek, ahol tisztelik a természetet, az állatokat. Én nagyon szeretem a vadállatokat is, van egy egyéves sólymom, gondozom, nevelem, és ha lehetőség van rá, elhozom ide a cserkészek körébe is, hogy minél több társam megismerje a ragadozó madarakat, és megtudja, hogy mennyire hasznos állatok. A természet szeretete már bennem volt, amikor cserkészkedni kezdtem, de emellett nagyon sok jó dolgot tanultam, úgy érzem, hogy ez a közösség embert farag belőlem – állapította meg felnőttes komolysággal a tizenéves cserkészlegény. Közben társai már gyülekeztek a két cserkésztiszt, Daradics János és László Attila körül, hogy az idei országos programokról tájékozódjanak. – Az idei szülinapunk rögtönzött jelszava: ne feledjük, hogy cserkészek vagyunk. Úgy gondolom, néha mindenki eszébe kell jutassa saját magának, hogy hová is tartozik. Nekünk életünk részévé vált a cserkészet, és a megtapasztalt értékeket próbáljuk átadni az újabb és újabb nemzedéknek. Fontosnak tartom a csapat közösségi memóriáját, ezért most is jó sok fényképpel, újságcikkel, emlékezéssel elevenítettük fel az elmúlt években zajlott táborokat, a nevelő célzatú közös játékokat, portyázásokat. Ezek mind beépülnek egyéni és közösségi tudatunkba, szebbé, jobbá, gazdagabbá teszik az életünket – fogalmazott László Attila. A birkózások, oszlopdöntés meg egyéb mozgalmas játék közé ezúttal is befért egy kis szellemi táplálék. Daradics János csapatparancsnok, a magyar cserkészmozgalom alapítójaként tisztelt Sík Sándor versét olvasta fel a születésnapozó csapatnak, arra biztatva őket, hogy bármi körülmény között is, tegyék a jót, ott ahol vannak, úgy ahogy lehet! Gáspár-Barra Réka Nyugati Jelen (Arad), 2014. június 3.Hűség napjaBukovinai daloktól visszhangzott vasárnap a dévai Magyar Ház minden sarka. Hajdani építőinek leszármazottai a Hűség napját ünnepelték, azt a sajátos ünnepet, melyen előtérbe kerül a hit, a nyelvi, vallási identitásőrzés – mindaz, ami megtartó erőként van jelen a közösség életében. A rendezvény hagyományosan, ünnepi szentmisével kezdődött, melyen Albert Leánder OFM, dévai plébános mindenekelőtt Isten hűségére és személyes gondoskodására fordította az ünneplők figyelmét. Illetve párhuzamot vonva a megmaradásáért küzdő dévai közösség és a kihalt mezőségi települések között, rávilágított a töretlen hit megtartó erejére. A Dévára telepedett bukovinai székelyeknek új hazájukban is számos megpróbáltatással kellett szembesülniük. Mégis, ma is megvan az ünneplő viselet, amit fel lehet ölteni, ma is vannak unokák, akiket kézen lehet fogni. És van hova eljönni, együtt ünnepelni. Abba a templomba, melyet a közösség maga épített, Istenben bízva, az Ő segítségével – fogalmazott a dévai plébános. Az ünnepség fontos és szintén hagyományos mozzanata a közösen elköltött ebéd, melynek idén fő fogása a Székely László és Molnár Gyula által főzött ízes gulyás volt. A leghatásosabb fűszernek azonban a humor bizonyult, melyet a vőfély-szerepet vállaló Aczél Imre és Hompót Imre szolgáltatott. A hangulatteremtésből a dévai Szivárvány nyugdíjasklub kórusa is jócskán kivette a részét, hiszen még az asztali áldás előtt bukovinai székely dalokkal köszöntötte az egybegyűlteket, majd ebéd közben teljes repertoárjukat végigénekelték. Közben a dévai Renaissance együttes is fellépett a Magyar ház színpadán, az udvaron pedig íjász–madarász bemutató zajlott. – A sokféle játékból, mellyel ez alkalomra készültünk, az eső miatt jóformán semmit sem tudtunk bemutatni, eljátszani. Pedig volt a tarsolyunkban lovaglós vetélkedő, staféta, interaktív malmozás és sok egyéb érdekes szabadtéri játék. De a gyermekeknek így is került szórakozás. Három cserkészünk, korabeli ruhában tartott vadászsólyom bemutatót – mesélt a Magyar Ház udvarán zajló eseményekről Daradics János cserkésztiszt. Majd hozzátette: számára idén a legnagyobb hűségnapi élményt az jelentette, hogy az egyházközség keretében működő közösségek a szervezési buktatók és a kedvezőtlen időjárás ellenére nagyszerűen feltalálták magukat és igazi, jó hangulatú közösségi napot kerekítettek a rendezvényből. Gáspár-Barra Réka. Nyugati Jelen (Arad) 2016. május 18.Fogadalom és ígérettétel a dévai cserkészcsapatbanCserkésztestvéremmé fogadlak Huszonnyolc újonccal gyarapodott a hétvégén a dévai 55-ös Számú Kőműves Kelemen Cserkészcsapat. A cserkész-, kiscserkész- és farkaskölyök jelöltek fogadalmát, illetve ígéretét ezúttal is komoly próbatétel előzte meg. A kedvezőtlen időjárás miatt a próbáztatás, a csapat történetében először, zárt helyiségben történt. – Ez a körülmény kicsit módosította az eredeti elképzeléseinket, hiszen már jó ideje kinéztünk egy nagyszerű helyet a közeli kőbánya környékén, ahol a tér adottságai, a növényzet, sőt még a fakitermelésből származó rönkök, gallyak is jó színteret biztosíthattak volna a keretmesénknek. Idén ugyanis Ludas Matyi történetére építettük az akadálypályát. De végül a sűrű záporok miatt a Szent Antal Házban, illetve ennek udvarán került sor a próbáztatásra, ami utólag értékelve, egész jó helyszínnek bizonyult – fogalmazott Daradics János csapatparancsnok. A kicsik, 12 cserkész-, 7 kiscserkész- és 9 farkaskölyökjelölt jókora izgalommal és otthonról alaposan feltarisznyálva érkezett a próbáztatásra. A csapattagoknak azonban hamar sikerült feloldani a jelöltek aggodalmát. Egy kis bemelegítő játék után többedmagukkal bocsátották útra őket a Ludas Matyi világába vezető akadálypályán. Az első állomásnál máris Döbrögi hajdúiba ütköztek, akiknél bizonyítaniuk kellett cserkész mivoltukat: cserkészkézfogással, -köszönéssel stb. Aztán az ácsmesterbe ütköztek, akinél csomózás, zsineghasználat terén kellett helytállni. A harmadik állomásnál a béreslegény fogadta a jelölteket, karikás ostorral, íjjal való bánásra tanítgatta őket. A rőzsét gyűjtögető anyókák a helyszín miatt tojást kínálgató nénikké lettek, akiknek kosarából egy ügyetlen mozdulat miatt szétgurultak a tojások (pingponglabdák). A jelölteknek ezeket kellett minél fürgébben begyűjteniük. A további állomásokon erő- és ügyességi próbákon kellett helytállni, majd a piaci kofák társaságában népdal és cserkészjáték terén is bizonyítani kellett. Természetesen mindenki ügyesen kiállta a próbákat, s a fogadó csapatnál elismerő kézfogásban részesültek. Ezután kerülhetett sor az ígéret-, illetve fogadalomtételre. A cserkészjelöltek híven fogadták, hogy teljesítik kötelességeiket, amelyekkel Istennek, hazájuknak és embertársaiknak tartoznak, a kiscserkész-, illetve farkaskölyökjelöltek pedig megígérték, hogy jók lesznek, és a cserkésztörvényeket betartják. Így aztán meg is kapták a korukhoz illő nyakkendőt és a csapat tagjai (köztük ez alkalomra hazatérő családos és egyetemista cserkészek is) kézfogás kíséretében valamennyi jelöltet cserkésztestvérükké fogadták. Gáspár-Barra Réka Nyugati Jelen (Arad) lapozás: 1-7
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
